A SOPA rövid története hírmorzsákban

Egy kis rövid összefoglalás a SOPA ötletétől a bukásáig, fősodrású híreken keresztül.

2011. október 28 - Példátlan szigort vezetne be az új amerikai internettörvény

Az amerikai képviselőház elé került a Protect IP néven ismert, online szerzői jogokról szóló törvény új verziójának tervezete. A tervezetet Lamar Smith texasi republikánus képviselő nyújtotta be, de több szenátor is részt vett az előkészítésében, és demokrata, illetve republikánus párti képviselők egyaránt támogatják. A tervezet több ponton még szigorúbb lett, mint a nemrég a szenátusnak benyújtott, és nagy vihart kavart előző változat.

A törvényjavaslat teljes neve Enforcing and Protecting American Rights Against Sites Intent on Theft and Exploitation Act (nyilván a jól hangzó E-PARASITE rövidítés miatt lett ilyen nyakatekert), de maguk a képviselők is Stopping Online Piracy Act néven hivatkoznak rá. Ez jól megfogalmazza a célját is: az internetes kalózkodás megállítása.

A legfontosabb elvi változás az új törvényben, hogy sokkal szélesebb skálán határozza meg a célpontjait, mint az eddigi szabályozás. A régi törvény azokat a weboldalakat tekinti üldözendőnek, amelyeknek az elsődleges, vagy akár kizárólagos tevékenysége jogsértő, míg a tervezett új szabályozás ide sorol minden oldalt, ahol jogsértő tartalom bukkan fel. Ezekért pedig a szolgáltatókat teszi felelőssé, ha azok nem tudják azonosítani az adott tartalmat feltöltő vagy megosztó felhasználót. Vagyis a tárhelyszolgáltatók, keresőmotorok, blogszolgáltatók, kép- és videómegosztó oldalak fenntartóinak egyben bíróságként és rendőrségként is kellene működniük, ha nem akarják a nyakukba venni a felhasználóik büntetéseit.

A Stopping Online Piracy Act megoldja azt a problémát is, hogy a szigorú törvények elől egyszerűen más országokba költöztetik szervereiket a kalózok. A tervezet egy állandóan frissülő feketelistát tartana számon a jogsértő, de nem amerikai szerverről működő weboldalakról, és kötelezné az ország összes internetszolgáltatóját, hogy tagadják meg az ezekről a címekről érkező adatforgalmat az ügyfeleik felé. Hasonló elven működik egyébként a Kínai Nagy Tűzfal néven ismert kínai online cenzúrarendszer. A törvénysértő oldalakra mutató linkeket is a törvény erejével töröltetnék a keresők találati listáiról, weboldalakról, vagy akár blogkommentekből.

A kalózoldalak ellehetetlenítéséhez pénzügyi blokádot is bevetne a törvény, az amerikai online hirdetéskiszolgáló rendszereket és a Paypalhoz, hasonló netes fizetési megoldásokat kötelezve arra, hogy a feketelistás oldalak fenntartóival szakítsák meg a kapcsolatot.

A törvényjavaslat ellenzői (többek között olyan online cégek, mint a Google, a Yahoo vagy az Ebay) azzal érvelnek, hogy a szabályozás a gyakorlatban betarthatatlan, és lehetetlen kötelezettségeket terhel a szolgáltatókra, ráadásul jó eséllyel több helyen is szembemegy az amerikai alkotmánnyal. Ha a törvényt elfogadják, és szó szerint betartják, az egy sor webes szolgáltatást, közösségi oldalt gyakorlatilag halálra ítél, például teljesen összeegyeztethetetlen az elveivel a YouTube vagy a Twitter működése, de minden olyan oldal beleütközhet, ami engedélyezi a felhasználói tartalmak megjelenítését a felhasználók pontos személyazonosságának megadása és ellenőrzése nélkül.

A valódi, nagyipari kalózok viszont könnyen átcsúsznak a szabályok résein, proxy szerverekkel, vpn-szolgáltatásokkal, vagy éppen azt a tényt kihasználva, hogy a feketelisták lassabban frissülnek, mint ahogy a kalózok új oldalakat tudnak nyitni. Ráadásul ha az amerikai trendeket általában követő nyugati világban is hasonló szabályozásokat vezetnek be más országok, az teljesen széttördelheti az internetet.

A Hollywood Reporter tudósítása szerint a szigorúbb online törvényekért évek óta nagy erővel lobbizó szórakoztatóipari cégek kitörő örömmel fogadták a tervezetet, az ellenlábasok (egyébként több szenátor is az internetes vállalkozásokat derékba törőnek, illetve az amerikai gazdaságra károsnak nevezte a javaslatot) online petíciókban kérik a képviselőházat, hogy a szavazáskor a szakértőkre hallgassanak, ne a lobbistákra.

2011. december 15 - Az utolsó pillanatban menekülhet meg az internet

December 15-én az amerikai szenátus elé kerül a Stop Online Piracy Act nevű törvény tervezete, a szenátorok megvitatják, és hamarosan szavaznak is róla. A Lamar Smith texasi republikánus képviselő nevével fémjelzett törvény óriási viharokat kavart az utóbbi hetekben, a szórakoztatóipari és internetes óriáscégek láthatatlan háborújának leglátványosabb ütközőpontjává vált. Támogatói szerint a törvény végre megtisztítaná az internetet a jogsértésektől és a nagyüzemi lopástól, a kritikusai viszont éppen ezt nem érné el, ellenben mellékhatásként kinyírná a net ma ismert, közösségekre és felhasználói tartalomra épülő formáját. A tét, akármelyik nézőponttal is értünk egyet, óriási.

A heves vitákkal és tiltakozási hullámokkal kísért törvénytervezet már a célegyenesben volt, amikor Smith szenátor az utolsó pillanatban, két nappal a szenátusi vita és szavazás előtt váratlan és komoly változtatásokat kért, erősen felvizezve az eredeti szöveget (a változtatások listája itt olvasható).

Hogy ezt a törvény ellen küzdő, Google vezette online szövetség lobbija érte el, a tervezetet alkotmányellenesnek tartó jogászprofesszorok, vagy simán a józan ész győzött, valószínűleg sohasem fogjuk megtudni. Mindenesetre a szenátus elé kerülő szövegből a leginkább hajmeresztő részek kikerültek. De azért maradt benne vitatott pont és feszültségforrás bőven.

A SOPA eredetileg három ponton támadta az online kalózkodást. A z eredeti tervezet automatikusan a szolgáltatókat teszi felelőssé a felhasználóik jogsértéseiért. A kínaihoz hasonló tűzfalat húz az USA köré, ami a jogsértő tartalmak miatt feketelistára került oldalak adatforgalmát nem engedi be az amerikai felhasználókhoz. Az online bankokat és hirdetéskiszolgáló rendszereket pedig kötelezi, hogy szakítsák meg az üzleti kapcsolatot a jogsértés gyanújába keveredett weboldalakkal.

A változtatások listáját (ezek tükrében látszik egyébként, hogy mennyire durva volt az eredeti törvényjavaslat) az vezeti, hogy mindenképpen bírói döntés szükséges ahhoz, hogy egy jogsértéssel gyanúsított oldal ellen beinduljon a pénzügyi bojkott és az internetszolgáltatók szűrése. Az eredeti szöveg szerint már a vád elég lett volna ehhez, és a gyanúsítottnak esélye sem lett volna védekezni, vagy akár csak megszólalni.

Nagyot szűkítettek a tervezett tűzfalon kívül rekeszthető weboldalak körén is: a „külföldi oldal” kifejezést a törvényt benyújtó szenátor (pontosabban a stábja, akik közül többen kaptak hirtelen zsíros állásokat a szórakoztatóiparban) úgy pontosította, hogy nem tartoznak bele a .com, .org és .net domének alá tartozó oldalak. Ezzel egyszerűen kihúztak a törvény hatálya alól több millió oldalt.

A harmadik változás már jóval kisebb hatású: a DNS adatbázisok kötelező piszkálása (ami beláthatatlan technikai káoszhoz vezethetett volna) helyett szabad kezet adnak az internetszolgáltatóknak a jogsértés miatt letiltott oldalak blokkolásának technikai megoldására.

Finomodott kicsit a szöveg a jogsértőnek talált és büntetendő oldalak definícióján is, de továbbra is nagy teret ad a szabad, kreatív értelmezésnek. A kalózoldalakra egyébként a törvény tudatosan ugyanazt a kifejezést alkalmazza, amit a kilencvenes évek óta az amerikai kormány a szabad világ ellenségeinek számító országokra, Kubára, Észak-Koreára, Iránra (rogue states)

A változtatások ugyan kihúzták a törvény pár méregfogát, azonban arra még mindig megáll a Redditről elterjedt hasonlat: a SOPA olyan, mintha valaki hamisított termékeket tenne be a banki trezorjába, és erre büntetésképpen a bank összes fiókját bezáratnák (ugyaninnen indult ki egyébként az a vicces mozgalom is, ami a pornóoldalak fenntartóit kéri hatórás tiltakozó elsötétítésre). A Wikipedia jogi főtanácsadója hosszú posztban elemezte, hol ütközik az új verzió alapvető jogi elvekkel és az amerikai alkotmánnyal, Smith viszont láthatóan nem hajlandó több engedményt tenni. Valójában már az is csodával határos, hogy ennyit sikerült elérnie a Google-Facebook szövetségnek, elnézve a SOPA-t támogatók listáját, vagy azt, hogy Rupert Murdoch médiacézár például személyesen lobbizott a szenátusban a törvény elfogadásáért.

A törvénnyel továbbra is az a legnagyobb problémájuk az ellenzőinek, hogy a valódi, nagyipari kalózokat alig-alig érintené, hiszen ezernyi technikai trükk létezik a feketelisták és szűrők kikerülésére. Ezzel párhuzamosan túl nagy hatalmat adna a szórakoztatóipari cégek kezébe. A SOPA-val visszaélve gyakorlatilag bármilyen oldal ellehetetleníthető, ahol felhasználói tartalom is megjelenik (ez ma, a közösségi web korában szinte minden nagyobb oldalra igaz). Emellett erősen csorbítaná az online szólásszabadságot, öncenzúrára és a felhasználói tartalom minimálisra szorítására ösztönözné a weboldalakat, és rákényszerítené a tárhelyszolgáltatókat, keresőmotorokat, blogszolgáltatókat, kép- és videómegosztó oldalakat, hogy egyben bíróságként és rendőrségként is működjenek.

Az esetlegesen pozitív szenátusi szavazás egyébként még nem jelenti a törvény életbe léptetését, azt még a képviselőháznak is jóvá kell hagynia. Ha ez nem történik meg, és visszadobják, hetekig-hónapokig tartó, politikai alkukkal és lobbizással tarkított egyeztetés jöhet. A felvizezett SOPA-tervezetnek tehát még legalább két akadályt kell vennie, mielőtt hatályba lép.

2012. január 16. - Az internet legyőzte a SOPA-t

„Az internet közösségének hangja meghallgattatott. A kongresszus tagjainak még sokat kell tanulniuk az internet működéséről, hogy olyan kalózkodás elleni törvényt tudjunk hozni, ami működőképes, és mindenki támogatását élvezi” – jelentette be a hétvégén nem kevés pátosszal Darrell Issa, kaliforniai republikánus képviselő, a kormányzati reformokat felügyelő képviselőházi bizottság vezetője a hírhedt Stop Online Piracy Act törvénytervezetről. Pár órán belül Eric Cantor, republikánus frakcióvezető is kihátrált a tervezet mögül, a benyújtó Lamar Smith texasi képviselő pedig a decemberi felvizezés után először egy újabb méregfogát húzta ki önként a saját tervezetének, majd feladta a harcot, és úgy ahogy van, a polcra tette az egész törvényt. Az internet győzött, a SOPA elbukott.

Az október végén nyilvánosságra került tervezet példátlan szigort ígért az online kalózkodás elleni fellépésben. A legfontosabb elvi változtatása a jelenlegi szabályozáshoz képest az volt, hogy jóval szélesebb skálán határozta meg az üldözendő célpontokat, és sokkal keményebb fellépést ígért ellenük. A régi törvény elsősorban az olyan weboldalak és szolgáltatók ellen lépett fel, amelyeknél az elsődleges, vagy akár a kizárólagos tevékenység jogsértő, a SOPA viszont ezt mindenkire kiterjesztette volna, ahol csak jogsértő tartalom bukkan fel, akár felhasználói forrásból, akár csak linkelés szintjén. Mindezt a kínai nagy tűzfalra emlékeztető rendszerrel, a kalózkodás gyanújába keveredett oldalak kötelező blokkolásával (internetszolgáltatóknál és keresőoldalak találati listáiban egyaránt) és pénzügyi-hirdetői bojkottjával tervezte megoldani a törvény, a felhasználói tartalmakért is a szolgáltatókat téve felelőssé. Ezzel gyakorlatilag halálra ítélve minden olyan oldalt, ahol megjelenik felhasználói tartalom, a videómegosztóktól a közösségi oldalakon át a blogszolgáltatókig.

A törvény eredetileg decemberre tervezett képviselőházi vitáját és szavazását heves tiltakozási hullámok kísérték. A SOPA támogatói szerint a rendszer végre képes lett volna megtisztítani az internetet a nagyüzemi kalózkodástól és a szerzői jogok lábbal tiprásától, ellenzői szerint a SOPA megoldása erre technikailag pont alkalmatlan lett volna, viszont és gyakorlatilag az internet teljes körű cenzúrázásának jogát adta volna a szórakoztatóipar kezébe. A szigorú törvényhozók és a szólásszabadságért aggódó jogvédők csatája mögött természetesen egy másik, milliárd dolláros lobbiháború is elkezdődött a SOPA-támogató zene- és filmkiadó óriások, és a Google-Facebook-Yahoo szövetség vezette internetes koalíció között.

Egy ilyen összecsapás megnyerése az évtizedek alatt kiépített lobbista hálózatot fenntartó, és a politika számára egyébként is kiemelten fontos médiaóriások ellen akár csak pár éve is abszurd elképzelés lett volna. A fiatal internetes cégek azonban az elmúlt években kellően nagyra nőttek, az internet olyan megkerülhetetlen médium lett, hogy mégis csak megtörtént a lehetetlen. Persze ehhez kellettek a Google adományai, amivel a cég Obama 2008-as kampányát támogatta, és az is, hogy példátlan parasztlázadás törjön ki az interneten a SOPA ellen.

Az amerikai internetezők hadjárata váratlan sikereket hozott. A tiltakozás (és inkább az azzal járó negatív sajtó, mint az okozott anyagi kár) hatására megtört a GoDaddy doménszolgáltató, majd a három legnagyobb videojátékos cég, a Nintendo, az Electronic Arts, és a Sony Playstation-részlege. A Tumblren szerveződött telefonos akcióban egyetlen nap alatt 87 ezer amerikai hívta fel a választott képviselőjét, arra kérve, hogy szavazzon a SOPA ellen. A Wikipedia, a Reddit és a Boingboing példáját követve tucatjával csatlakoztak weboldalak a január 18-ra meghirdetett Blackout Day mozgalomhoz, amikor egy napra elsötétített oldalakkal tervezték bemutatni, milyen lenne az internet a SOPA után. Az Anonymous hekkerei médiacégek vezetőinek személyes adatait szerezték meg és tették közszemlére, miközben oknyomozó újságírók az göngyölítették fel, hogy a törvénytervezet kidolgozó jogászokat konkrétan megvette kilóra a szórakoztatóipar. A nem különösebben összehangolt, viszont óriási lelkesedés hajtotta össznépi akció meglepő módon a kisebb-nagyobb cégek után a kongresszusi képviselőknél is célba ért, akik egymás után hátráltak ki a SOPA mögül, óvatosan olyasmiket nyilatkozva, hogy jobban át kell gondolni a helyes cél érdekében bevetendő eszközöket.

Lamar Smith és a szórakoztatóipari lobbi nem adta könnyen a SOPA bőrét. Amikor azonban olyan ősellenségek fogtak össze a törvénytervezet ellen, mint a Google, a Facebook és a Yahoo, kiegészülve az Ebayjel, az Amazonnal, a Twitterrel, a Huffington Posttal, lassan kiderült, mennyit ér a nyilvánosság ereje, az hogy az emberek az internetes cégeket és szolgáltatásokat szeretik, a hagyományos médiaóriásokat, film- és zenekiadókat meg nem. Google és Facebook nélkül százmilliók számára állna meg az élet, a Viacomért, a News Corpért, vagy az International Alliance of Theatrical Stage Employees, Moving Picture Technicians, Artists and Allied Crafts of the United States, its Territories and Canadáért (tényleg van ilyen!) ellenben aligha ejtene bárki egy könnycseppet is.

Smith először decemberben vizezte fel önként a törvényt, kihúzva belőle néhány egészen hajmeresztő részt (például azt, hogy bírói döntés és a védekezés lehetősége nélkül el lehet vágni egy oldalt az online bankoktól és hirdetéskiszolgáló rendszerektől, és feketelistára rakatni az internetszolgáltatóknál), illetve több millió oldalt húzott ki a törvény hatálya alól azzal, hogy a cenzúrával fenyegetett külföldi oldalak alapdefiníciójából kivette a .com és .org domén alá tartozó oldalakat. A januárra halasztott szavazás előtt pár nappal újabb engedményt tett a texasi szenátor, és kikerült a tervezetből az is, hogy az internet alapvető infrastruktúráját adó DNS rendszert (ez fordítja le a böngészőbe írt címeket az egyes oldalakat és a felhasználók gépeit azonosító ip címekké) kellene megpiszkálni a feketelistás oldalak kiszűrésére. Ez óriási technikai káoszt okozott volna, viszont élelmes programozók napok alatt előálltak a rendszert megkerülő trükkökkel.

A Fehér ház nagyon fura időzítéssel, a szavazás előtti, a Martin Luther King-nap miatt három naposra hízott hétvége szombatjának reggelén adta ki az állásfoglalását SOPA-ügyben (hivatalosan a We the people rendszerükbe érkezett, 50 ezer aláírással megtámogatott petícióra válaszul). Az Obama-adminisztráció egyértelműen a tervezet ellen érvelt, azt hangoztatva, hogy a kalózkodás elleni harcban nem sérülhet a szólásszabadság, és az nem generálhat újabb biztonsági kockázatokat. Ez aztán minden kérdést eldöntött, és végleg kirúgta a SOPA alól a széket.

Akár a Google-lobbisták, akár a népharag győzte le a szórakoztatóipart, ez mindenképpen történelmi tett volt, és a lehető legmagasabb szinten mutatta meg, hogy az internettel, és az internetező százmilliókkal nem érdemes packázni. Bár a megcsáklyázott törvény amerikai volt, a jelentősége messze túlmutat a határokon. Egyrészt azért, mert a nagy amerikai oldalakat a YouTube-tól a Facebookon át a Twitterig mindenki használja, és nem nagyon vannak értelmes helyi alternatíváik, másrészt azért, mert ha az USA elkezd kínai stílusú cenzúra-tűzfalat húzni maga köré, azzal megállíthatatlanul a feldarabolódás felé löki az egész internetet. Még akkor is, ha nem kezdik el utánozni más országok, de hát az internet már csak úgy működik hagyományosan, hogy a helyi piacokon az nyer, aki előbb utánozza le a friss amerikai trendeket.

Az internet felhasználói tartalmakra és közösségekre épülő mai formája, amit valaha webkettőnek hívtunk, ma meg már csak simán internetnek, megmenekült. Egyelőre. Az ugyanis biztos, hogy a szórakoztatóipari lobbi nem hagyja annyiban a dolgot, elvégre a törvény ellenzői is egyetértettek a félresikerült SOPA alapvető céljával, a kalózkodás visszaszorításának szükségességével. A következő menet a témában a törvényhozás másik háza, a szenátus elé beterjesztett Protect Intellectual Property Act (PIPA) nevű törvény lesz, ami ellen a SOPA-hoz hasonló túlkapásai miatt már szerveződik a győzelem által összekovácsolt online közösség. Mivel a Fehér ház ezt sem támogatja, az újabb győzelem borítékolható az internet javára. És ha már így belejött a szövetség a világmegváltásban, azzal a lendülettel neki is szaladhat a Google által már kijelölt új célpontnak, technológiai ipart évtizedek óta gúzsba kötő, borzalmasan elavult szabadalmi rendszernek is.

2012. január 18. - Megrettentek a Blackout Day-től

Visszakozott szerdán az internetes kalózkodás elleni amerikai törvénytervezetek három republikánus társbeterjesztője, miután a készülő jogszabályok ellen tiltakozva a Wikipedia és több ezer más online szolgáltató felfüggesztette tevékenységét.

A kalózkodás elleni SOPA (Stop Online Piracy Act) jogszabály-tervezettel a képviselőház foglalkozik, az intellektuális tulajdon védelmét célzó PIPA (Protect Intellectual Property Act) pedig a szenátus napirendjén szerepel. Marc Rubio szenátor a PIPA, Lee Terry és Ben Quayle képviselő pedig a SOPA beterjesztőinek listájáról vetette le a nevét.

A SOPA és a PIPA (Stop Online Piracy Act és Protect Intellectual Property Act) egyaránt az internetes kalózkodás visszaszorítását célozza, de az ellenzői szerint az alkalmazott eszközei több kárt okoznak, mint amennyi hasznuk lehet. A tervezet gyakorlatilag az internet cenzúrázásának szinte korlátlan jogát adná a szórakoztatóipar kezébe, ami az amerikai felhasználók által elérhetetlenné tehetne, és anyagilag ellehetetleníthetne olyan oldalakat, ahol jogsértő tartalom bukkan fel, akár felhasználói forrásból, akár csak linkelés szintjén.

2012. január 19. - Célt ért a nagy webes elsötétítés

Véget ért a Stop Online Piracy Act (SOPA) törvénytervezet elleni tiltakozásként szervezett Blackout Day. A demonstrációhoz több száz weboldal csatlakozott, és sötétítette el az oldalait 12 vagy 24 órára, megmutatva, milyen lenne az internet a törvény megszavazása után, ami a szórakoztatóipari lobbi kezébe gyakorlatilag a korlátlan a cenzúra és a nekik nem tetsző oldalak pénzügyi ellehetetlenítésének fegyverét adná.

A demonstráció üzenete rengeteg emberhez eljutott: csak a Wikipedia tiltakozó sorait 162 millióan olvasták, és nyolcmillióan használták azt az alkalmazást, amivel a választott képviselőjük elérhetőségeit kereshetik meg, hogy aztán személyesen próbálják lebeszélni a törvény támogatásáról. A Google SOPA-ellenes petícióját egy nap alatt 4,5 millióan írták alá, a Twitteren 2,4 millió üzenet született az elsötétítésről és a törvénytervezetről egy nap alatt. Megszólalt az akciót eddig csendesen támogató Facebook is: Mark Zuckerberg személyes üzenetében arról írt, hogy a törvénytervezet sérti az internet szabadságát. Az üzenetet néhány óta alatt közel félmillióan lájkolták, és százezren osztották meg.

2012. január 20. - Az Anonymous bosszút állt

Története legnagyobb szabású akcióját indította el csütörtök éjjel a hírhedt hekker-aktivista csoport, az Anonymous: túlterheléses támadásaik miatt több órára elérhetetlenné vált a RIAA és az MPAA (a nagy zene- illetve filmkiadók szövetségei), az amerikai igazságügyi minisztérium, az FBI, az amerikai és francia szerzői jogvédői hivatal, és több nagy zenekiadó, így az EMI és a Universal Music oldalai. Az akció válasz a Megaupload fájlcserélő portál csütörtöki leállítására és üzemeltetőik letartóztatására – amit pedig nehéz másként értelmezni, mint az amerikai internettörvény ellen tartott nagy webes elsötétítő akcióra adott válaszként. Az elsötétítés egyébként látványos sikerrel járt, egyetlen nap alatt megfordította a törvényhozók véleményét a törvénytervezetről.
Megaupload, gigasiker

A Megaupload (és testvérei, a Megavideo, a Megaporn, és még 15 oldal) régóta szúrta már a szórakoztatóipar és a szerzői jogvédők szemét. Az oldal szervereire bárki feltölthetett bármilyen tartalmat, az ott maradt szabadon letölthető módon, amíg bárkit is érdekelt (ha harminc nap eltelt egyetlen letöltés nélkül, az adott fájl automatikusan törlődött). Ugyan a megoldás technikailag elmaradottabb például a bittorrentnél, az oldal mögé tett rengeteg erőforrás, a könnyű kezelés, és a névtelenség mégis sikerre vitte. Az Alexa statisztikái szerint stabil tagja volt a világ száz leglátogatottabb weboldalának, olyan oldalakat megelőzve, mint a Huffington Post, a Wordpress blogszolgáltató, vagy a Pirate Bay, és éppen csak elmaradva a CNN webes kiadása vagy az AOL portálja mögött.

A nagyüzemi fájlmegosztást több ezer szerver és óriási bérelt sávszélesség szolgálta ki. A razziák során Új-Zélandon 60, Hollandiában 630, az USA-ban pedig 525 szervert foglaltak le, és ezeken felül a világ számos pontján vannak még adatközpontokban Megaupload-szerverek, összesen több mint 1700. Az oldal amerikai fő adatközpontjában, a virginiai Carpathia internetszolgáltatónál 25 petabájtnyi (25 millió gigabájt) háttértár szolgálta ki a fájlcserélőket.

Egy tavaly januári felmérés szerint a cyberlockernek nevezett fájlmegosztó rendszerek, amelyek közül a Megaupload volt a legnagyobb forgalmú, a teljes internetes adatforgalom 7 százalékát adták (a Megaupload saját adatai szerint az internet forgalmának 4 százaléka volt az övék). Egy másik statisztika azt mutatta, hogy az oldal forgalmának meglepően nagy része nagy céges hálózatok felé zajlott; ugyanennek a tanulmánynak egy érdekes megállapítása szerint mégsem volt annyira túlsúlyban a jogsértő tartalom az oldalon, mint a közhiedelem tartotta: a legtöbbször letöltött fájlok nagyjából felét ingyenes játékdemók és filmelőzetesek tették ki.

A napi ötvenmilliósra becsült látogatottságot a Megaupload stábja ügyesen fordította kézzel fogható bevételre. Az alapban ingyenes oldalon lehetőség volt havi 10-15 dolláros prémium tagságra előfizetni (ebből a becslések szerint 110 millió dollár folyt be az oldal fenntartóihoz), ami jobb letöltési lehetőségekkel járt, illetve reklámok is bőségesen megjelentek a letöltések előtt. Az FBI szerint a Megaupload most letartóztatott nyolc fenntartója (három német, egy-egy holland, szlovák, hongkongi, új-zélandi, és észt állampolgár) 175 millió dollárt kaszált az oldal 2005-ös elindulása óta. Az oldalnak egyébként 9 országban 30 alkalmazottja volt, 60 bank- és PayPal-számlát zároltak az akcióban.
Kim Dotcom a GUILTY rendszámú Mercedessel (A képre kattintva képeket láthatnak Schmitz lefoglalt autóiról)

Az Ars Technica megszerezte a razziákban lefoglalt ingóságok listáját, ez alapján valóban jól ment a csapatnak: szerepel rajta többek között 14 Mercedes (az egyik rendszáma ironikus módon GUILTY, vagyis bűnös volt), egy-egy Maserati, Rolls-Royce és Lamorghini, öt 210, illetve 270 centis képátlójú lapostévé, tízmillió dollár készpénz, és egy egyedileg készíttetett Predator-szobor. Az oldal értesülései szerint még a Megaupload-család oldalait tervező webgrafikus, a szlovák Julius Bencko is évi egymillió dollárt keresett.

A szövetségi nyomozóiroda által letartóztatott Megaupload-csapat tagjait az amerikai védelmi minisztérium bűnszövetkezet futtatásával, pénzmosással és szerzői jogok megsértésével vádolja, ezekért fejenként akár 60 év börtönt is kaphatnak. A vád szerint összesen 500 millió dollárnyi kárt okoztak az oldalon megosztott tartalmak eredeti jogtulajdonosainak a ténykedésükkel. Kim Dotcom, a Megaupload alapítója és vezetője az oldalt ért vádakat eddig azzal utasította vissza, hogy az oldalon működik egy olyan funkció, amivel a jogtulajdonosok jelezhetik, ha az ő tartalmaikat osztják meg jogellenesen, és minden ilyen esetben törlik az adott fájlokat a szerverekről. A Google ugyanezzel az érveléssel úszta meg a Viacom-Youtube pert, ahol a médiaóriás egymilliárd dollárt követelt a videómegosztótól.

Érdekes csavar a történetben, hogy a fájlmegosztó legutóbbi reklámvideójában egy sor olyan sztár, színészek, zenészek éneklik önfeledten, hogy I love Megaupload, akiknek az ott megosztott művei miatt üldözte évek óta az oldalt a szórakoztatóipar.

Az Anonymous gyorsan reagált a Megaupload bezárásának hírére. „Új korszak kezdődik. Az Anonymous többé nem játszik szépen” – szólt a csoport üzenete. A tavalyi észak-afrikai forradalmak online támogatásának sajtóvisszhangja nyomán a kollektíva sosem látott nyilvánosságot kapott, így a Twitteren terjedő felhívásra közel hatezer hekker és szimpatizáns töltötte élesre a túlterheléses támadásokhoz használt ionágyút. A LOIC szoftver bevetése után negyed órával vált elérhetetlenné az első célpont, majd egy órán belül az összes többi is, az FBI weboldalának kivételével, aminek a túlterhelése közel három órájába telt a hekkereknek. A Gawker nyomozása szerint az Anon most egy új trükköt is bevetett a támadáshoz: egy vírusos weboldalt, ami egy böngésző-sérülékenységen keresztül átveszi az irányítást a látogató gépe felett, és a rendelkezésére álló sávszélességet a célpont szerver felé fordítja. A vírusos linket Twitteren, YouTube-kommentekben és az Anonymoushoz köthető csetcsatornákon terjesztették.

A CNET biztonságtechnikai szakértői szerint a támadások alatt az internet globális adatforgalma 13-14 százalékkal nőtt, az invázióban a világ minden részéről vettek részt gépek, a legkomolyabb támadó gócpontok az USA keleti partvidékén, Kelet-Európában, Kínában és Tajvanon voltak. Magyarországról az Akamai tartalomtovábbító hálózat rendszere az elmúlt 24 órában 49 kiinduló túlterheléses támadást észlelt.

Amikor a megtámadott oldalak elérhetőségét amerikai idő szerint pénteken éjjel helyreállították, az Anon közzétette egy sor szórakoztatóipari cégvezető személyes adatait, majd az orosz RT hírügynökségen keresztül azt üzenték, az OpMegaupload hadművelet csak a kezdet volt, és az aktivista csoport fennállása óta a legnagyobb túlterheléses támadásokra készülnek. Gyakoratilag minden cég és szervezet, aminek köze van a film- és zenekiadáshoz, vagy az amerikai szövetségi kormányhoz, célkeresztben érezheti magát.

2012. január 21. - Leállt az online kalózkodás elleni jogalkotás Amerkában

Határozatlan időre felfüggesztette a kongresszus az internetes kalózkodás elleni törvénytervezetek, a SOPA és a PIPA kidolgozását az amerikai kongresszus, miután online szolgáltatók ezrei és a felhasználók milliói tiltakoztak ellenük.

A kalózkodás elleni SOPA (Stop Online Piracy Act) jogszabály-tervezet megalkotásával a képviselőház, az intellektuális tulajdon védelmét célzó PIPA (Protect Intellectual Property Act) törvénytervezetével pedig a szenátus foglalkozik. A törvénytervezetek támogatói szerint a filmekhez és zeneművekhez való jogosulatlan hozzáférés évente sokmilliárd dolláros kárt okoz az amerikai vállalatoknak, az ellenzők szerint viszont a tervezett szabályozás az internet cenzúrázásához vezethet és megbéníthatja az innovációt.

Több elemzés szerint a fejlemény a Szilíciumvölgy győzelmét jelenti Hollywood felett. A felfüggesztett jogszabály-tervezetek egyébként az internetes kalózok mellett a gyógyszerek és az autóalkatrészek hamisítóival szemben is megkönnyítenék a hatósági fellépést.

Szerdán, a törvénytervezetek elleni tiltakozás napján leállt a Wikipedia angol nyelvű, valamint több ezer más internetes cég összes szolgáltatása, a Google pedig 7 millió felhasználó támogatását szerezte meg a petíciójához. Egyetlen nap leforgása alatt a legkevesebb 6 szenátor visszakozott a PIPA támogatásától.

A törvénytervezetek további kidolgozásának felfüggesztését pénteken a szenátus részéről Harry Reid, a demokrata többség vezetője, a képviselőház nevében pedig Lamar Smith, a ház jogi bizottságának elnöke jelentette be.

via index.hu