Gigaprojektek az Északi-sarkvidéken: új optikai kábeleket fektetnek le

Két vezetéket az Északnyugati-átjárón keresztül, egyet pedig Oroszország partjai mentén helyeznek el, hogy Európát és Ázsiát összekössék.

A globális felmelegedés, a jégsapkák olvadása a kábelüzlet számára semmiképpen sem tekinthető negatív hatásúnak, bizonyítja ezt, hogy nagyszabású munkálatok kezdődnek idén nyáron az Északi-sarkvidéken: három gigaprojekt keretében jégtörőkkel, illetve speciálisan erre a környezetre felkészített kábelfektető hajókkal megkezdődik az Arktisz vidékén, a Jeges-tengeren átfutó tengerfelszín alatti optikai kábelek lefektetése, melyek az Ázsia és Európa közötti internetkapcsolat minőségi javulását hozzák majd el. A munkálatok elvégzését az teszi lehetővé, hogy a változó éghajlati viszonyok miatt augusztustól októberig az év hosszabb szakaszában járhatóak ezek a távoli tengeri utak.

Két kábelt (a kanadai bázisú cégcsoport által készítendő Arctic Fibre-t, illetve az alaszkai székhelyű konglomerátum által építendő Arctic Linket) az úgynevezett Északnyugati-átjárón, Kanada partjaitól északra fognak átvezetni, a harmadikat, az orosz ROTAX-ot (Российская трансарктическая кабельная система – РОТАКС: orosz transzarktiszi kábelrendszer) pedig a Polarnet nevű konzorcium a skandináv partoktól indulva Oroszország északi partvonalát végigkövetve juttatja el ázsiai végpontjához. Mindhárom új kábel elsődlegesen azt szolgálja, hogy Európát és a fejlett ázsiai országokat kösse össze, ezért van a ROTAX-nak egy, az Egyesült Királyságba történő leágazása (az Arctic Fibre és az Arctic Link innen indul, végpontjuk Japán), bár az orosz kábeltől azt is várják, hogy a ritkán lakott északi orosz tájakon is javítsa az internetezés minőségét. A projektek összköltségét pontosan nem tudják még, 600 millió és 1,5 milliárd dollár közötti összegre becsülik.

A jeges vidékeken áthúzott kábelek két területen hozhatnak javulást: az adatátviteli sebesség nőni, a késleltetés csökkenni fog, illetve létrejönnek alternatív útvonalak, vagyis nő a redundancia.

Jelen pillanatban 230 ms alatt érkezik meg egy adatcsomag Londonból Tokióba, az új kábeleknek köszönhetően várhatóan 30 százalékos gyorsulás várható, amennyiben teljesül a 170 ms-os cél. A „lassúságot” az okozza ma, hogy a Nagy-Britanniából küldött adatok Európán, a Közel-Keleten, majd az Indiai-óceánon keresztül, illetve a másik irányban az Atlanti-óceánon, az Egyesült Államokon, majd a Csendes-óceánon át jutnak el Japánba, mindkét irányban kb. 24 ezer kilométert kell megtenniük. Az új kábelekkel harmadával, kb. 16 ezer kilométerre csökken ez a távolság.

A másik hatalmas előny – talán épp ez az alapvető mozgatója a projekteknek – a késleltetés mérséklése, mivel a mai elektronikus tőzsdei kereskedelemben néhány milliszekundum eltérés dollármilliók sorsáról dönthet (épp ez motiválta például annak az új, 300 millió dolláros befektetéssel készülő transzatlanti kábelnek a lefektetését is, mely az Egyesült Királyságot és az Egyesült Államokat köti össze: ám ha kész lesz, mindössze 6 ms-os javulást érnek el a jelenlegi leggyorsabb kapcsolathoz képest). Ugyanakkor a késleltetés csökkenése a pénzügyi világ mellett sok más területen is jótékony hatást fog gyakorolni: például javítja a telekonferenciák, élő távsegítség-kérések, az interaktív online oktatási szolgáltatások, telefonbeszélgetések stb. színvonalát.

A hálózati biztonság, a redundancia növekedése is hatalmas előnnyel jár: az elmúlt évek tapasztalatai megmutatták, hogy a sűrű forgalmú tengeri utakon nem ritkák a kábelszakadások (halászhajók is okoztak ilyen baleseteket, horgony is akadt már kábelbe, de kalózok is rongáltak már meg vezetéket stb.), arról nem is beszélve, hogy a bizonytalan politikai helyzetű országok esetében a szándékos rongálás sem zárható ki. Az eddigi incidensek némelyike rámutatott a mai internet sebezhetőségére is: egy érzékeny kábelszakasz leállása akár kontinenseket vághat el ideiglenesen a világhálótól (habár a kapcsolat ilyenkor sem szakad meg teljesen, az alternatív útvonalakon akkora forgalomtorlódás jön létre, hogy az érintett területeken a használhatatlanságig lelassul a net). A Jeges-tenger néptelen és nyugodt környéke ilyen szempontból kiváló terep, „mindössze” arra kell ügyelni, hogy olyan mélyre kerüljenek a kábelek, hogy a jéghegyek alsó részei ne tehessenek bennük kárt.

Írta: Dajkó Pál | 2012-03-21 11:26 | Forrás:http://www.extremetech.com/extreme/122989-1-5-billion-the-cost-of-cutting-london-toyko-latency-by-60ms

http://itcafe.hu/hir/kabel_eszaki_sarkvidek_rotax_arctic_fibre_link.html