Oldal: 136 / 137 ElsőElső ... 3686126134135136137 UtolsóUtolsó
Eredmény: 676 - 680 (683) összesen

Téma: Versek és idézetek

  1. #676
    Tag

    User Info Menu

    Az idő (...)
    túl lassú azoknak, akik várnak,
    túl gyors azoknak, akik félnek,
    túl hosszú azoknak, akik gyászolnak,
    túl rövid azoknak, akik örvendnek.
    Ám azoknak, akik szeretnek,
    az idő nem számít.

  2. # ADS
    Tárhely szolgáltató
    Csatlakozott
    Always
    Hozzászólások
    Many
    Dinosaur
     

  3. #677
    Mániákus Fórumozó

    User Info Menu

    El lehet-e titkolni a szerelmet?
    Lehet észre nem venni?
    Félreérteni?
    Rosszkor találkozni?
    Későn. Korán.
    Vagy a titok léte: nem-lét?
    Hány ember kell egy szerelemhez?
    És hány ahhoz, hogy egy történet legyen?

  4. #678
    Regisztrált Felhasználó

    User Info Menu

    Öregeste ódivatu költők
    Bordalait sorra olvasom,
    Agg betűk, mint nemes, vén szőlőtők,
    Húzódnak a sárga papiron.
    Lugasoknak fűszeres árnyéka
    Fakó írás mögül rámlehel,
    Ősmámorok édes maradéka
    Rámborul, mint rózsaszín lepel.


    Rémlik: ülök venyigetűznél, lent,
    Kertek alján, őszi alkonyon,
    Halk szüreti dal a hegyen átzeng,
    Mellettem egy ősi billikom.
    Duruzsuló zsarát meleg pírja
    Két merengő, régi arcra száll:
    Orczy Lőrinc a parazsat szítja,
    S rámosolyog jó Vitéz Mihály.


    Dicsérgetik új must sűrü mézét,
    De még jobban az öreg bakart,
    Jó Lőrinc úr gyönyörködve néz szét:
    "Megáldottad, Uram, a magyart!"
    Öreg kezeszára meg se rezzen
    Emelintvén súlyos serlegét,
    És szól: "Áldomásra hadd feresztem
    Öreg bajszom hűs őszi derét!"


    "Áldd meg, Uram - ezt sóhajtja hosszan -
    Barna vesszők kék gerezdeit,
    E tájon, míg magyar serleg koccan,
    Örök búnak magja vesszen itt...'
    Vitéz Mihály koccint rá, s kupámat
    Ráköszöntvén én is ővele,
    De valami irigy lárma támad,
    S foszlik álmom színes szövete.


    Lenn az utcán, a rőt gázvilágon
    Verekszik két tántorgó alak,
    Rendőrgombok villogását látom,
    Káromlástól rengnek a falak.
    Öreg könyvem halkan összecsukva
    Menekülök e látvány elől,
    S kacag a szél a beteg, a puszta,
    Feketélő, vén hegyek felől...

  5. #679
    Mániákus Fórumozó

    User Info Menu

    Szabó Lőrinc: Semmiért egészen

    Hogy rettenetes, elhiszem,
    De így igaz.
    Ha szeretsz, életed legyen
    Öngyilkosság, vagy majdnem az.
    Mit bánom én, hogy a modernek
    Vagy a törvény mit követelnek;
    Bent maga ura, aki rab
    Volt odakint,
    Én nem tudok örülni csak
    A magam törvénye szerint.

    Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
    Még nem szeretsz.
    Míg cserébe a magadénak
    Szeretnél, teher is lehetsz.
    Alku, ha szent is, alku; nékem
    Más kell már: Semmiért Egészen!
    Két önzés titkos párbaja
    Minden egyéb;
    Én többet kérek: azt, hogy a
    Sorsomnak alkatrésze légy.

    Félek mindenkitől, beteg
    S fáradt vagyok;
    Kívánlak így is, meglehet,
    De a hitem rég elhagyott.
    Hogy minden irtózó gyanakvást
    Elcsittithass, már nem tudok mást:
    Mutasd meg a teljes alázat
    És áldozat
    Örömét és hogy a világnak
    Kedvemért ellentéte vagy.

    Mert míg kell csak egy árva perc,
    Külön; neked,
    Míg magadra gondolni mersz,
    Míg sajnálod az életed,
    Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
    Halott és akarattalan:
    Addig nem vagy a többieknél
    Se jobb, se több,
    Addig idegen is lehetnél,
    Addig énhozzám nincs közöd.

    Kit törvény véd, felebarátnak
    Még jó lehet;
    Törvényen kívűl, mint az állat,
    Olyan légy, hogy szeresselek.
    Mint lámpa, ha lecsavarom,
    Ne élj, mikor nem akarom;
    Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
    Börtönt ne lásd;
    És én majd elvégzem magamban,
    Hogy zsarnokságom megbocsásd.

  6. #680
    Tag

    User Info Menu

    Utálom és arcába vágom:
    – Száz év, de tán kétezer óta
    őrült, mocskos, aljas világ ez,
    ez a farizeus Európa!
    Kenyér s jog helyett a szegényt
    csitítja karddal, üres éggel
    és cinkos lelkiismeretét
    avatag és modern mesékkel;
    száz év, de már kétezer óta
    hány szent vágy halt meg gaz szívében!
    Hazám, keresztény Európa,
    mi lesz, ha bukására döbben,
    mi lesz, ha újra földre száll
    a Megcsúfolt és Megfeszített,
    s mert jósága, hite, imája
    egyszer már mindent elveszített:

    mi lesz, ha megjő pokoli
    lángszórókkal, gépfegyverekkel,
    vassisakos, pestishozó,
    bosszúálló angyalsereggel?
    Mi lesz, ha megjő Krisztus és
    új országot teremt a földön,
    ha elhullanak a banditák

    s nem lesz több harc, se kard, se börtön,
    ha égi szerelmét a földi
    szükséghez szabja ama Bárány
    s újra megvált – óh, nem a jók,
    de a gonoszok vére árán:
    hazám, boldogtalan Európa,
    ha túléled a harcok végét,
    elbírod-e még te az Istent,
    a Szeretetet és a Békét?

    szabo-lorinc-hazam-kereszteny-europa/