Egyszer régen a falu szélén kis patak mentén,cigány tábor kozelében,a vajda leánya mossa a ruhájat.
dolga végeztével igyekszik vissza tábora hejére.Az úton,megpillant egy fekvo embert gondolkozott tustént odasietett.Látta,hogy egy huszár fekszik vérében.Segített hát neki s elvitte magával.Vitte volna ha bírta volna,de csak húzta míg oda nem értek.A cigányok láttak s hívtá a a javasasszonyt hogy gyógyítsa meg a huszár legenyt.Meggyógyult a legény a lány oromére de elkellet mennie ,hazatérnie.Pár nap múlva érkezik a táborba gazdag foldes úr kiséretevel megkoszoni hogy fiának segítettek.Adott is a cigányoknak jutalmat érte de a fia kért is a vajdától valamit.Mit is kérhetett volna, a vajda leányát akarta.De a vajda így szólt,segítettem néked meg mentettem az életed az aranyat se kérem vigyétek vissza de lányomat nem adom,világunk kulonbozo nem lenne szerencsés cigány lány huszárral nem élhet.Szomorú volt a legény és a lány is ,de a foldesúr duhongott mérgéban.Hát te cigány így felelsz fiamnak,tudd meg én sem agynám ezt a frigyet de te nem utasíthatod el a fiam kérését csak én a tiedet.A fiatalokat nem érdekelte szuleik baszéde épp ezért elszoktek eggyut s boldog napokat éltek. Igen de nem sokáig keresték oket cigányok és fehérek.A cigányook a fiut akarták megbuntetni a feherek a lányt tomlocbe vetni.Bújkáltak szegények nem akartak szét válni szerelmuket védve menekultek egyut míg csak rajuk nem leltek.Mikor megtalálták oket mind a két nép elítélte oket.A fiút láncra verték s húsát vagdostákhogy a lány szuz vérét az o vérével le mossák.Alányt tomlocbe vitték ot kínozták,fehér férfi megbabonázása miett ítélték halálra.Így hát gádzsók ec cigányok a fotérre gyultek vitték a két bunost, senki se allt ki értuk.Buszkeséguk miatt ártatlan szerelmesek gyotrotek,nem maguk miattt egy a más miatt a lány kiáltotta bunos vagyok o ártatlan engem ítéljetek ot engedjétek szabadon én meg meghalok csak tobbé nebáncsátok.A fiu ordította hazudik én raboltam el o nem is akarta cigányok vigyetek engem ontsátok ki vérem az véréért cserébe.Nem tuttak kire hallgassanak ezért egyiknek sem kegyelmeztek,a vajda fogta a kést s lányához lépett,szokásaik szerint a haját levágva szégyenítte meg otet s így szólt most már megolhetitek.Kérdezi a bíró mi az utolsó kívansagod. Erre a cigány lány így felel egy utolso csók szerelmemtol enyit kérek.Megcsókoltak egymást és szembe néztek sorsukkal,a fiúba kést szúrtak fehér ingébol piros vére csurgott s csak anyit mondott,nem bánom hogy egy cigánylányt szeretek.A lányt mágjára vetették s a nép nézte ahogy szépséges bore hamuvá égett.Azóta sem volt a világon oly eros szerelem mint az ovék volt.
Ó Mary, tárd ki ablakod,
eljött a perc, a várva-várt!
Ki téged egyszer láthatott,
fösvény aranyra mit sem ád.
Vihar szelét, dühét, fagyát
kiállom én, akármi zord,
csak elnyerhetném őt magát,
a drága Mary Morrison
Minden szerelem olyan, mint egy bizonyos tűzfajta. Egyesek futótüzek: elsöprők, parancsolók, fenségesek és veszélyesek, és képesek megégetni, mielőtt még rájönnél, hogy elemésztett. Mások inkább kandallótüzek: nyugalmasak, barátságosak, egyenletesek és meleget adók.
Válaszol idézettel
