Gondolkodom, ezernyi tarka gondolat,
Mint lepkeszárnyon szálló röpke pillanat, tovalibben.
Ám a szív rejtekén valahol mélyen itt benn,
Az igaz érzés örökre megmarad.
Sötét álmok járták át a testem.
Egy feneketlen fekete verembe estem.
Úgy éreztem itt a vége már.
Rám e földön semmi jó se vár.
De rájöttem, lehet még remény
Az éjszakámat áttörte a fény.
Örvendeztem, ez nem tévedés.
Szemem felnyílt, jött az ébredés.
Kemény harc az élet, hosszú évek óta!
Más néha a dallam, de ugyanaz a nóta.
Szomorú szívünket megüli a bánat.
Latroknak adták el szép magyar hazánkat.
Rablók barlangjává lett e kicsiny ország.
A sok jámbor birka t?ri, hogy kifosszák.
Meddig marad még így? Ébredj már fel ember!!!
Hiába kiáltunk felébredni nem mer.
Így t?ri a sorsát, míg telik az irka.
Legyen végre harcos, nem pediglen birka!