Bánatos szemekkel nézem a szemeid,
Bánatos lelkemet küldöm el neked is,
Szomorú ez a nap, szomorú az élet,
Fotódat nézem ma, megfakult fényképed.
Ez maradt bel?led, meg néhány röpke szó,
Amivel dobtad el szívem, a zokogót,
Emlékszem nevettél, a szívem fájdalmán,
Azóta éneklem a lelkem bánatát.
Elrepült az óta már néhány hosszú év,
Szívemnek bánatát pók sz?tte már be rég,
Alatta izzik még, a keser szívbe tép,
Nem múlik sehogy se, és egyre, egyre ég.
Könnyemmel áztatom megfakult fényképed,
Már alig látszanak arcodnak szépsége,
Szívembe hagytad a lényednek nyomatát,
És onnét rágod a szívemnek bús falát.
"Meglepően sok ember járkál agydaganattal, és nem is tud róla. A tragédia már csak ilyen. Csak ül, társaságot nyújt, vár. És neked halvány fogalmad sincs róla."
A mai idősek azt állítják, hogy az életük megkérdőjelezhetetlen érték, még a legmagasabb életkorban is. Tőlük lehet megtanulni, hogyan öregedhetünk meg úgy, hogy ne legyünk öregek. Rudi Westendorp