"Soha ne fordíts hátat az érzelmeidnek. Ha szereted, valld be! Az elején nem tudod még értékelni és felfogni, mit veszíthetsz, erre hónapokkal kés?bb döbbensz csak rá. Szóval, tedd fel magadnak a kérdést: megéri elveszíteni, félredobni azt, akit szeretek? Lehet, hogy rengeteg akadály áll a boldogság útjába, és egyszer?bb elnyomni az érzéseket, de az elnyomás alatt ott vannak, és rengetegszer el? fognak törni. Okosabb döntés hátat fordítani, mint egy picit harcolni valamiért, ami boldoggá tehet kés?bb? Soha ne hagyd veszni a szerelmet! Az utolsó percig megéri küzdeni. Mert második esély mindig van. A kérdés: élsz-e vele vagy tovább szenvedsz és okozol szenvedést annak, aki a lelkét is kitenné érted?":D
Szemed tükrében látom magam...
vidám-bús szemedben,
életem virul szívedben,
kezem... kezedben.
Ölelésed oltalmában keresem a támaszt,
bizserget?, meleg érzés,
melyet csókod íze áraszt.
Karjaidba megérkeztem:
Isten küldött talán?
Rám csókolta áldását,
s vezetett hozzád
a szerelem nyomán.
Drága érzés, fájó féltés
költözik hozzám,
jöttödre aranyba hull,
kivirul magányos kis szobám.
Révbe értem mára már
nálad kicsi párom,
sorsom beteljesülését
biztonságban várom.
Rád bízom az életem,
emellek az égig,
magasztallak, dics?ítlek
életem végéig.
De az élet után szívem
nem sz?nik meg dobogni,
szíveddel fog továbbra is
égni, vágyni, lobogni.
Repüljünk hát Ámor szárnyán,
nézz rám, s nyújtsd karod,
Istened leszek, vagy szolgád,
ha te is úgy akarod.
?rz?d leszek, oltalmad,
s te is vigyázol rám,
folytassuk hát utunkat a szerelem nyomán.
"Gondoltál már arra valaha, hogy van valaki a világon, aki rád gondol, amikor nem tud elaludni? Vagy mosolyog már csak a neved hallatán is? Mi van, ha van egy ilyen ember, akinek te jelentesz mindent, de te még csak észre sem veszed?"
Elmúltak a szép napok, elszálltak az évek,
Csak régi sebeim fájdalmát látom, ha a szemedbe nézek.
Nincs már benne jókedv, öröm, kacagás,
Nincs már meg az a tüzes, vad lázadás.
Elt?nt a fénye, s az a különleges csillogás,
Melyet oly sokszor láttam, de rajtam kívül senki más.
S ha magamba tekintek csak összed?lt üres romokat látok,
Ha a tükörbe nézek, igaz mosolyt már régóta nem találok.
Helyette arcomat éjenként könnytenger borítja el,
Szívem üvölt, de hangjára csak a sötét csend felel.
S könnyem éget, perzsel amint elhagyja szemem,
Majd a párnámra hull, tanulságot hagyva ott nekem.
Ám nem jó tanár, hisz még mindig nem tudom,
Egyedül, nélküled, hogy menjek az úton.
Igyekv?n szedném lábaim, hogy messzire érjek,
De minden lépésemben a régi emlékek mesélnek.
Mindenkiben azt látom, mi egykor bennem égett,
Míg én üres vagyok, s már rég nem látlak téged.
Ám ha mégis látlak, t?lem messze vagy,
Messzebb, mint a Hold, a csillagok, s a fényl? Nap.
S karom feléd nyújtani már nem tudom,
S te már nem hallod, amikor a nevedet suttogom.
Már csak magamban ?rizhetem a múltat, halkan, titokban,
Már nem én hallhatom, szíved mily’ ritmusra dobban.
S tudom, az én szívem úgy dobogni nem fog már,
Mert ez az érzés az életben csak egyszer jár.
Így lehunyom a szemem, s utat adok az újabb könnyeknek,
S csak remélem, hogy sose feledi el, ha valakit egyszer igazán szerettek.
"Minél több a szenvedés, annál er?sebb a szerelem. A veszély csak er?síti a szerelmem, fokozza, megf?szerezi. Leszek számodra az angyal, akire szükséged van. Még szebb életet hagysz magad után, mint amilyet elkezdtél. A mennyország visszavisz, rád néz, majd így szól: Csak egy dolog teheti a lelket teljessé, az pedig a szerelem.":)
Válaszol idézettel
