Ide tehetsz versek és idézeteket!
Nyomtatható változat
Ide tehetsz versek és idézeteket!
Az élet olyan, mint egy szennycsatorna. Hogy mit lehet kihozni bel?le, az attól függ, hogy mi lett beleadva.
Tom Lehrer
Az ember élete két részbol áll. Az elsoben reménylünk egy boldog jövot, a másodikban bánkódunk elkövetett hibáink felett. E két idoszak között alig marad egy percünk a csendes, boldog élvezetre.
Széchenyi István
Az életet már megjártam;
Mit szivembe vágyva zártam,
Azt nem hozta,
Attól makacsul megfoszta.
Egy kis független nyugalmat,
Melyben a dal megfoganhat,
Kértem kérve:
S o halasztá évrül-évre.
Arany János
Amíg rendszeresen ittam, mindenre vissza tudtam emlékezni, akár megtörtént, akár nem.
Mark Twain
Murphy törvénye:
Ami elromolhat, az el is romlik.
De elote ad el jo penzert.- Szeryy torvenye
“Elvárni a világtól, hogy igazságos legyen veled, mert jó vagy, ugyanolyan, mintha azt várod egy bikától, hogy ne támadjon meg, mert vegetáriánus vagy.” (Dennis Wholey)
ne csalj meg!
Ne csalj meg senkit, gondolj csak magadra
Neked is fájna, ha valaki megcsalna
Mikor rád gondolok úgy elfog a bánat
Látni szeretnélek s úgy vágyom utánad
Akármit is teszek rólad jár az eszem
Gondolj te is én rám drága kicsi szívem.:D
Találtam valamit ami nem vers! és szerintem nem is idézet,de nekem nagyon tetszik.
Mindenki olvassa el !!!!!!! megéri!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! – Mama miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját. – Mert én n? vagyok - válaszolta az asszony. – Ezt nem értem! - mondja a kisfiú. – És ezt soha nem is fogod megérteni … - válaszolta gyermekét átölelve az anya. Kés?bb megkérdezte a fiúcska az édesapját is: „Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül?” „Minden n? ok nélkül sír.” – Ez volt minden, amit az apa válaszolt. A fiúcska feln?tt férfi lett, és még mindig kereste a választ, hogy vajon miért sírnak id?közönként a n?k. Egyszer megkérdezte a Legfels?bb Hatalmat: – Mondd Atyám, miért sírnak a n?k olyan könnyen? Az Atya elgondolkozva válaszolt: „Amikor a n?t teremtettem, valami különlegeset alkottam. Oly er?ssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja, mégis oly gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni. Oly bels? er?t adtam neki, ami lehet?vé teszi, hogy akkor is tovább menjen, amikor már mindenki más feladja, hogy a betegségek és a bánat idején is ellássa családját panaszkodás nélkül. Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkel gyermekeit mindig és minden körülmények között szereti, még akkor is, ha a gyermek ?t mélyen megbántotta. Oly er?t adtam neki, mellyel a férjét minden hibájával együtt szereti és elviseli, és azért alkottam a férfi oldalbordájából, hogy vigyázzon férje szívére. Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja: egy jó férj soha nem sérti meg a feleségét, mégis néha próbára teszi a n? érzéseit, határozottságát és kitartását, hogy szikla szilárdan férje mellett áll-e? És végezetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson. A könnyek kizárólag csak az övéi, és annyit használ bel?lük, amennyire csak szüksége van. Látod: Egy n? szépsége tehát nem a ruhájától függ, amit éppen visel, vagy az alakjától, amilyen az ? formássága, de még nem is attól ahogyan a haját viseli. Egy n? szépségét a szemeiben ismered fel, mert ez a szíve kapuja, ahol a szeretet lakozik.
http://www.youtube.com/watch?v=VehbnKcFpnI
ha szeretlek.....
Ha szeretlek, akkor hazugság,
Amit igaznak hittem én.
Hazugság a sírás, a bánat
S az összetörtnek hitt remény.
Hazugság akkor minden, minden,
Egy átálmodott kárhozat,
Amely még szebbé fogja tenni
Az eljövend? álmokat.
Ha szeretlek, akkor verg?dve
A halált nem hívom soha,
Elt?röm még a szenvedést is,
Nem lesz az élet Golgotha.
Mikor álmomból fölébredtem,
A percet meg nem átkozom -
A lelkedhez kapcsolom lelkem
S mint régen, ismét álmodom.
Ha szeretlek... Ne adja Isten,
Hogy hazug legyen ez a hit!...
De mért?... Legyen hitvány hazugság,
Elég, hogy engem boldogít.
Ha úgy érzem, hogy most szeretlek,
Haljak meg most, ez üdv alatt, -
Többet ér egy hosszú életnél
Egy álmot nyújtó pillanat!...
,,A lány szerette, A fiú nem.
A lány felnézett rá, A fiú nem.
A lány szerelmet vallott, A fiú megalázta.
A lány sírt végette, A fiú kinevette.
A fiú csak akkor jött rá mit tett,
Amikor a lány sírjára virágot tett."
"Egyszer? N? vagyok...Valakinek
szép, valakinek csúnya, valakinek
kedves, valakinek mogorva. Olykor
csendes vagyok, máskor mindenkit
túlkiabálok. Valakinek nyitott vagyok,
valakinek zárkózott. Láthatsz okosnak, néha naivnak, érettnek, bölcs
nek vagy
gyerekesnek.
Jelenthetek bármit az életedben, mégis
ugyanaz maradok: egy N?, aki Él,
Remél, olykor Fél, de még mindig Hisz
és Álmodik!"
Az igazi n?nek csak a szemét nézd, és azt sem kívülr?l, hanem a lelke fel?l. El?ször meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke fel?l nézed, az els? réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied. Minden igazi n? hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csíp?jét nézed. Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömt?l hullámzó, vagy fájdalomtól görnyed? teste minden apró titka a szemében van.:)
"Soha ne fordíts hátat az érzelmeidnek. Ha szereted, valld be! Az elején nem tudod még értékelni és felfogni, mit veszíthetsz, erre hónapokkal kés?bb döbbensz csak rá. Szóval, tedd fel magadnak a kérdést: megéri elveszíteni, félredobni azt, akit szeretek? Lehet, hogy rengeteg akadály áll a boldogság útjába, és egyszer?bb elnyomni az érzéseket, de az elnyomás alatt ott vannak, és rengetegszer el? fognak törni. Okosabb döntés hátat fordítani, mint egy picit harcolni valamiért, ami boldoggá tehet kés?bb? Soha ne hagyd veszni a szerelmet! Az utolsó percig megéri küzdeni. Mert második esély mindig van. A kérdés: élsz-e vele vagy tovább szenvedsz és okozol szenvedést annak, aki a lelkét is kitenné érted?":D
Szemed tükrében látom magam...
vidám-bús szemedben,
életem virul szívedben,
kezem... kezedben.
Ölelésed oltalmában keresem a támaszt,
bizserget?, meleg érzés,
melyet csókod íze áraszt.
Karjaidba megérkeztem:
Isten küldött talán?
Rám csókolta áldását,
s vezetett hozzád
a szerelem nyomán.
Drága érzés, fájó féltés
költözik hozzám,
jöttödre aranyba hull,
kivirul magányos kis szobám.
Révbe értem mára már
nálad kicsi párom,
sorsom beteljesülését
biztonságban várom.
Rád bízom az életem,
emellek az égig,
magasztallak, dics?ítlek
életem végéig.
De az élet után szívem
nem sz?nik meg dobogni,
szíveddel fog továbbra is
égni, vágyni, lobogni.
Repüljünk hát Ámor szárnyán,
nézz rám, s nyújtsd karod,
Istened leszek, vagy szolgád,
ha te is úgy akarod.
?rz?d leszek, oltalmad,
s te is vigyázol rám,
folytassuk hát utunkat a szerelem nyomán.
"Gondoltál már arra valaha, hogy van valaki a világon, aki rád gondol, amikor nem tud elaludni? Vagy mosolyog már csak a neved hallatán is? Mi van, ha van egy ilyen ember, akinek te jelentesz mindent, de te még csak észre sem veszed?"
Elmúltak a szép napok, elszálltak az évek,
Csak régi sebeim fájdalmát látom, ha a szemedbe nézek.
Nincs már benne jókedv, öröm, kacagás,
Nincs már meg az a tüzes, vad lázadás.
Elt?nt a fénye, s az a különleges csillogás,
Melyet oly sokszor láttam, de rajtam kívül senki más.
S ha magamba tekintek csak összed?lt üres romokat látok,
Ha a tükörbe nézek, igaz mosolyt már régóta nem találok.
Helyette arcomat éjenként könnytenger borítja el,
Szívem üvölt, de hangjára csak a sötét csend felel.
S könnyem éget, perzsel amint elhagyja szemem,
Majd a párnámra hull, tanulságot hagyva ott nekem.
Ám nem jó tanár, hisz még mindig nem tudom,
Egyedül, nélküled, hogy menjek az úton.
Igyekv?n szedném lábaim, hogy messzire érjek,
De minden lépésemben a régi emlékek mesélnek.
Mindenkiben azt látom, mi egykor bennem égett,
Míg én üres vagyok, s már rég nem látlak téged.
Ám ha mégis látlak, t?lem messze vagy,
Messzebb, mint a Hold, a csillagok, s a fényl? Nap.
S karom feléd nyújtani már nem tudom,
S te már nem hallod, amikor a nevedet suttogom.
Már csak magamban ?rizhetem a múltat, halkan, titokban,
Már nem én hallhatom, szíved mily’ ritmusra dobban.
S tudom, az én szívem úgy dobogni nem fog már,
Mert ez az érzés az életben csak egyszer jár.
Így lehunyom a szemem, s utat adok az újabb könnyeknek,
S csak remélem, hogy sose feledi el, ha valakit egyszer igazán szerettek.
"Minél több a szenvedés, annál er?sebb a szerelem. A veszély csak er?síti a szerelmem, fokozza, megf?szerezi. Leszek számodra az angyal, akire szükséged van. Még szebb életet hagysz magad után, mint amilyet elkezdtél. A mennyország visszavisz, rád néz, majd így szól: Csak egy dolog teheti a lelket teljessé, az pedig a szerelem.":)