Szemrehányást csak titokban tegyél a barátodnak, dicsérni viszont nyilvánosan dicsérd.
ne légy magad szemében bölcs,a rosszat gy?zle mindig szép dolgokal.
Nyomtatható változat
Szemrehányást csak titokban tegyél a barátodnak, dicsérni viszont nyilvánosan dicsérd.
ne légy magad szemében bölcs,a rosszat gy?zle mindig szép dolgokal.
Ha romba d?lnek legszebb álmaid, reményeid el ne hagyjanak!
Ne csüggedj, mert csüggedni nem szabad!
Hisz nem egyszer az összed?lt rom felett a legszebb virág fakad.
A szeretet türelmes,
a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny,
nem kérkedik, nem is kevély.
Nem tapintatlan,
nem keresi a maga javát,
nem gerjed haragra,
a rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak,
örömét az igazság gy?zelmében leli.
Mindent elt?r, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet nem sz?nik meg soha.
Az életcél boldogság, de elébb
Fáradni kell, hogy ezt a célt elérd.
Úgy ingyen ahhoz senki sem jut el,
Ahhoz nagyon sok mindenféle kell:
A becsölett?l soha el ne térj,
Sem indulatból, sem pedig díjért!
Az egyik dolog okozza a következ?t. Az embernek van gyengéje, tökéletlen. A tökéletlenség b?nhöz vezet. A b?n pedig szégyenhez. A szégyent büszkeséggel és hiúsággal egyenlíti ki. És amikor a büszkeség elbukik, a kétségbeesés uralkodik el, és ez pusztításhoz vezet, ami a végzetévé válik.
A hazug ember büntetése nem az, hogy nem hisznek neki, hanem az, hogy ? sem tud hinni senkinek.
Légy mindig becsületes! Ez némelyekben jó érzést fog kelteni, a többiek pedig elképednek.
Bármikor meghalhatsz. Tovább élni az, amihez igazán bátorság kell.
Fekete éjben fekete csend
Fekete éjben fekete csend.
Hol van a fent, és hol van a lent?
Hol van az id?, és hol van a tér?
Van e valaki, aki még él?
Van e valaki, ki vigyáz reád?
s szelíden suttogja, jó éjszakát.
Elt?nt a fa a f? a virág.
Nincsen már semmi üres a világ.
Fekete éjben fekete csend.
Sehol a fent és sehol a lent.
Álmodom (dalszöveg)
Álmodom, ezernyi fényl? csillagot
Mely odafenn az égen csendesen ragyog
Vadvirágos rétet, zeng? madarat
Vizekben úszkáló színes halakat
Valósággá válhat, ami álom volt csupán
Útra kelhetünk egy szép napos délután
Nézhetjük a felh?ket, s az égszínkék eget
Integetünk, s a fáknak lombja visszainteget
Álmodom vad bércet, havas hegytet?t
Zöld színben pompázó erdei feny?t
Rókát, ?zet, szarvast, mindent, ami szép
s megdobogtatja az emberek szívét
Valósággá válhat, ami álom volt csupán
Útra kelhetünk egy szép napos délután
Nézhetjük a felh?ket, s az égszínkék eget
Integetünk, s a fáknak lombja visszainteget
Gondolkodom
Gondolkodom, ezernyi tarka gondolat,
Mint lepkeszárnyon szálló röpke pillanat, tovalibben.
Ám a szív rejtekén valahol mélyen itt benn,
Az igaz érzés örökre megmarad.
Ébredés
Sötét álmok járták át a testem.
Egy feneketlen fekete verembe estem.
Úgy éreztem itt a vége már.
Rám e földön semmi jó se vár.
De rájöttem, lehet még remény
Az éjszakámat áttörte a fény.
Örvendeztem, ez nem tévedés.
Szemem felnyílt, jött az ébredés.
Költ? hová t?nt a lelked?
Költ? hová t?nt a lelked?
Ajkadról hová lett a szó?
A világ az igazságot várja.
Hisz újra bízni, s hinni volna jó.
Bízni, hogy jöhet még szebb holnap.
Hinni, hogy örök a remény,
és élhet?bbé tehet? az élet,
bármilyen zord, sivár, és kemény.
Ébredj költ?, zengjen hát a versed!
Elnémítva minden hazug szót.
Hirdesd újra a tiszta igazságot!
Mutasd meg a szépet és a jót!
Reszkessetek
Reszkessetek kik nyúzzátok e népet
Ha felbuzdul majd a népharag
Hosszan nyúlik a türelemnek húrja
De jaj lesz néktek, hogyha elszakad
Magasan leng odafent a zászló
Fényl?n csillog a rozsdált ?si kard
Százszor próbáltátok eltiporni
De nem tudtátok az igaz h? magyart
Hisz szívünkben most is él a nemzet
Ajkunkon tisztán zeng a dal
És mindörökké megmarad magyarnak
Az ki nem csak szájával magyar
HARC
Kemény harc az élet, hosszú évek óta!
Más néha a dallam, de ugyanaz a nóta.
Szomorú szívünket megüli a bánat.
Latroknak adták el szép magyar hazánkat.
Rablók barlangjává lett e kicsiny ország.
A sok jámbor birka t?ri, hogy kifosszák.
Meddig marad még így? Ébredj már fel ember!!!
Hiába kiáltunk felébredni nem mer.
Így t?ri a sorsát, míg telik az irka.
Legyen végre harcos, nem pediglen birka!