-
Hiány
Ha a hiány egy vízcsepp, a Te hiányod óceán.
Ha a hiány egy homokszem, a Te hiányod sivatag.
Ha a hiány egy lélegzet, a Te hiányod az élet.
Ha a hiány egy szívverés, a Te hiányod a létem.
Légy mellettem, mert kiszárad az óceán,
partján nem lenne mosoly emberek arcán.
Víz vagy, mely szükségletem csillapítja,
ki kusza érzéseim egyb?l megindítja.
Homokszem vagy életem sivatagjában,
megpihenek oázisod h?s nyugalmában.
Millióan messze kerülik a homoktengert,
de én benned találtam meg a szerelmet.
Lélegzet a lételemem, akárcsak Te,
érzéseim személyed elé tárni rég megérte.
Ha nem lennél mellettem, már én se lennék,
elakad a lélegzetem, abba belehalnék.
Ha meglátlak, hevesebben ver a szívem,
hónapok óta tudom, Te vagy a létem.
Lelkünk már régóta egybeforrt, test a testtel,
szívünk telis-tele igaz szerelemmel.
-
...
Mondd, már megint én hibáztam?
Mikor önz? módon fáztam, áztam,
Miközben rá vártam, hogy lássam,
Vagy csak beszéljek vele unalmas órában?
Önz? lennék? Lehet.
Boldognak lenni szeretek.
De ki ne örülne boldogságnak,
Elhitetett szép szavaknak?
...
Gömöri Gábor
Els? Levél
Címzett: A. M.
-
"Annyit jelent az élet neked,
Amennyire értékeled:
Félig üres, vagy félig tele,
A döntés a tiéd. Élj hát vele!"
-
Ha elérhetetlen, szent a cél,
Az elbukás is ünnepély.
Ákos
-
Aranyosi Ervin- Az élet szép...
Minden nap újra ébredünk,
s a nagy világba révedünk,
újabb utunkra indulunk,
dúdolva szép, bevált dalunk.
Minden nap újra kezdjük el,
ilyen az élet, menni kell!
El?re nézni, s tudni azt,
a múlt sosem jelent vigaszt.
Ne nézz hát vissza, nem szabad,
nehezen vonszolod magad,
a tegnap súlya válladon,
minden lépésnél hátranyom.
A mában élj és láss csodát,
élvezd virágok illatát,
a nap az égr?l rád nevet,
melengeti a lelkedet.
Végy észre apró örömöt,
hétköznapodba költözött
vidító szép varázslatot,
egy kedves embert, állatot,
virágokat, patakot, fát,
a szerelmet, ha rád talált,
s mindent mi jól esik neked,
élvezd a teljes életet.
-
Szalai Máté
Elveszett? Nem lehet
Nem találom utam. Merre tovább? Hogyan?
Hangos sírás hallik, nagy félelem fogan,
Egy kislánynak a szíve hevesebben dobban,
Mikor a farkasnak üvöltése harsan,
S seregnyi holló száll észak felé gyorsan.
Fut a babájával, arcán könnycsepp csillan,
Nemsokára a távolban villám fénye villan,
Lehelete látszik, reszket már, úgy fázik,
Sz?ke aranyhaja folytonosan ázik,
Vizes kabátkája, mit ráadott mamája,
Kit elnyelt azóta az élet sötét árja.
Nincsen neki senkije ezen a világon,
Egyedül van, szemére nem jön ma sem álom,
Nem énekel anyja édes altatódalt,
Nem ringatja atyja kedves, ékes szókkal,
Lába is megsérült, vérzik, ömlik onnan
Éjsötét veresség, nyoma ott a hóban.
...
-
Tél
Halk, gyér mosolya távoli,
könnye hideg, gyöngyöz? dér
mint megfáradt anyáé, ki
dús, fehér haját
lágyan ráteríti
diderg? fiára,
altatódalt dúdoló
rekedtes hangja
a tájra omol, s lám
e merev, csendes biztonságban
közel a távol, már
álmodik a föld
sz?zi hóvirágból.
-
"A szálló évekkel sok minden megy el de a szív a koldus tovább énekel.
Mi remény volt régen emlék ma csupán, de legalább sírhatsz t?nt emlékek után.
Ami emlék szebb is mint ami él, romok is ragyognak h?s hold fényénél."
------>Juhász Gyula<-------
-
Ki helyett szeretsz te engem?
Mondd, kit látsz te bennem?
Lehet, hogy nem az vagyok, akire vártál:
Nem az, aki hív, nem az, aki vár,
Nem az, kivel ébredtél,
Nem az, kivel álmodtál.
Ákos
-
Orgoványi Anikó: Farsangoló
Minek öltözhetnénk be
a farsangi bálon?
Farkas-barkas lehetnék,
s te a kisbárányom.
Hogyha angyallány lennél,
kicsi pihés szárnnyal,
krampusznak öltöznék én,
jó nagy vasvillával.
Vidám delfin is lennék,
te meg sell?lányka,
velünk ropná a hajó
kalózkapitánya.
Ciroksepr? leszek majd,
te meg vén boszorka,
Kisepr?zzük a telet,
mintha itt se volna!