"ha szeretet él a szívedben
boldog útra léptél,
hiszen érzés nélkül félig élsz.."
Nyomtatható változat
"ha szeretet él a szívedben
boldog útra léptél,
hiszen érzés nélkül félig élsz.."
„A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent elt?r. A szeretet soha el nem múlik...”
ez igy van.....
Az az igazi barát, akire mindig számíthatsz, aki minden különösebb ok és cél nélkül is melletted van. A barátok felvidítanak, ha rossz a kedvünk, velünk nevetnek, ha vidámak vagyunk, de a legfontosabb, hogy akkor is mellettünk állnak, ha igazából semmire sincs szükségünk.
és igaz barátal meg lehet osztani, minden........
Hasonlítsd össze magad a jobbal és elégedetlen vagy, de hasonlítsd össze magad a legrosszabbal és máris több vagy az elégnél.”
Bonyolult ember vagyok, bonyolult lélekkel,
de a bonyolultságomon túl, hatalmas kincsekkel.
Józan ésszel, és hatalmas szívvel élek,
a rosszakat vonzom, a jótól mindig félek.
Lehetnék átlátszó, de mindig ?szintén beszélek,
hogy ne okozzak fájdalmat másoknak, inkább lelépek.
miért gyötör az élet engem, néha ugy érzem hogy senki sem akar velem beszélgetni.
ó istenem miért hagytál el engem.
Valójában nem az egyént szereted, hanem azt, amit tesz érted. Ha megérted és elfogadod ezt az egyszer? tényt, akkor sokkal könnyebb lesz elérned azt is, hogy megszerettesd magad.
Ha lehullanak a levelek.
Moziban. Zaj és zene,
Félhomály, léha beszéd,
Elringat száz üteme.
Lelkem már nyitja szemét
S távolba, álomba lát,
Mint delejes betegek.
Els? szám. (Színes, szomorú.)
"Ha lehullanak a levelek."
Jancsi és Juliska a kertben,
Két pöttöm, árva gyerek.
A vászon riadva ellebben,
Juliska, szegényke, beteg.
Levél j? a leped?re,
Meghal Juliska ?szre,
Ha lehullanak (bús zene,
Rossz zene, új zene, divatos)
Az els? levelek.
A vászon bánatosan száll.
Új kép. Nyárvégi alkony.
A levél hullásra készen vár,
Falevél múlásra készen már,
Piros, mint láz beteg arcon,
Juliskát elfödi az alkony.
Jancsi félve, osonva
Ki az erd?be ered,
Hol bíborosan hervadozva
Hullani készülnek a porba
Az els? levelek.
Zene, bánatos, régi, mereng?.
Mintha egy régi, régi tájról...
Most sóhajt els?t az erd?,
Mi lesz most Juliskából!
Jancsi kötényét veszi kezébe
S az els? esett levél
Belehull az ölébe.
És hull a másik és hullnak váltig
S megtelik már a köténye.
És Jancsi szépen
Kötözi ?ket a fákra,
Nem hull le levél a tájra.
(Új zene. Ujjongó, vígan zsibongó.)
Jancsi és Juliska ketten.
A halál tovaszáll, élni oly jó
S újulni új kikeletben!
Vége. Kipirult arcok a csendben.
Ó drága szerelmem, szentem,
Dobogó szívedre jó lenne ma tennem
Apadó szívemet. (Álom!)
Juliskám, édes és örök szerelmem,
Hervad a vágy e világon,
Hervad e földi és gyönyör? kertben
Az örömöd, hervad az arcod.
De én, a meséknek gyermeke, tettem
Egy csodát, drága, mely harsog,
Csodát, mely örökkön meg?rzi neked
Mindazt, mi szép volt és ép volt teveled,
Tovább élsz zeng?n és megilleted
A jövend?, veszend?, új szíveket,
Ha lehullanak is (zene, örök zene),
Ha lehullanak is a levelek!
Ha bolondnak tartanak, az csak egyet jelent: irigyek, mert te már megtaláltad a boldogságod!
Te és én nem vagyunk egyformák. Más világban élünk, mégis te tanítottad meg nekem, mi az igaz szerelem. Te mutattad meg, mit jelent tör?dni valakivel, és ett?l én jobb ember lettem. Szeretném, ha ezt tudnád. Nincs bennem keser?ség a történtek miatt. Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy ami köztünk volt, igazi volt, és örülök, hogy legalább egy kis id?re együtt lehettünk. (...) Talán egy pillanatra te is ezt érzed majd, visszamosolyogsz, és gyönyör?séggel ?rzöd meg közös emlékeinket......:rose::sarcastic_hand:
A rég várt hajók
Üresen térnek meg, vagy a mélység foglyai,
A szemek el?bb a könnyekb?l, aztán az álmokból
fogynak ki.
James Patterson